Ballai László: Róma Budapesten

Az óbudai Lajos utca első tömbházának udvarára lépve egy valóságos kis
múzeumba jutunk. Az itt talált három római kori sírkerttöredéket
felemelték az udvar szintjére, és a szarkofágokat eredeti helyükön
ágyazták a burkolatba... Ballai László írása a kerület római múltjába
kalauzolja az olvasót egy virtuális séta során.

Milyen jó megállni egy modern város ókori maradványai előtt.
Régi emberek és régi mítoszok sejlenek fel elménkben. Elgondolhatjuk,
hogy fontos és halaszthatatlan teendőink nyoma kővé dermed-e egykor,
amely előtt az utókor tisztelegve megáll. Hosszan élvezhetjük a csöndet,
amelyet ma már úgy kell elrabolnunk tajtékos korunktól, mint valaha a
legszebb nőket szöktették lóháton a daliák. Az óbudai Lajos utca első
tömbházának udvarára lépve egy valóságos kis múzeumba jutunk. Az itt
talált három római kori sírkerttöredéket felemelték az udvar szintjére,
és a szarkofágokat eredeti helyükön ágyazták a burkolatba. Két,
fényképekkel gazdagon ellátott tábla tájékoztat a relikviákról, illetve
az Aquincumi Múzeumba szállított sírmellékletekről. A Lajos utca és a
Cserfa utca sarkán tekintélyes ódon falszakasz áll. A Bécsi út innen
egészen a Dereglye utcáig a légiótábor hajdani védműveinek nyomvonala
mellett halad.

Óbudán lépten-nyomon belebotolhatunk a rómaiak alkotásaiba, a
Pacsirtamező utcán elindulva mindjárt Magyarország legimpozánsabb ókori
műemlékébe, az Amfiteátrumba. A mai Pacsirtamező utca közepén egykor
zajos élet folyhatott a légió fürdőjében és kocsmájában. Innen nincs
messze az Aquincum szálló mögött található falmaradvány, amely a Legio
II. Adiutrix lovassági táborát védte. Az utas szinte látja a riadókor
sietve elővezetett csataméneket. A Vörösvári út elején mindkét oldalt
egy-egy szentély oszlopai, a Flórián-téri aluljáróban kőtár és
fürdőmúzeum láthatók. A Szentendrei úttól balra a Meggyfa utcában van a
gyönyörű - Nessus kentaur lenyilazását ábrázoló - mozaikjáról híres
Hercules-villa. Az aquincumi polgárváros felé haladva pedig a vízvezeték
- romjaiban is monumentális - oszlopai mellett halad el az ember.

Aquincum romkertjében nyaranta ugyanúgy cirpelnek a tücskök, mint
Scolatiumban vagy Sarmisegetusában. Itt egykor eraviscus település állt.
A közeli dunai gázló biztosítására Claudius császár uralkodása alatt
(45-54) idevezényelt 600 fős cohors részére építették az első állandó
tábort. A 70-es évek végére pedig - a zárt dunai limes kialakításakor -
egy 6000 fős légiót telepítettek le. Ez már komoly felvevő piacot
jelentett az eraviscus kézművesek számára, akik gyorsan alkalmazkodtak
az új igényekhez. Megtanulták a téglagyártást, az üvegfúvást, valamint a
finomagyag edények, a terra sigillaták és a mécsesek készítését. A
rómaiak megszervezték a polgári közigazgatást, és ipartestületeket
hoztak létre, amelyek a vízművek és az egészségügyi létesítmények
működtetésével, valamint a tűzoltással is foglalkoztak. Ünnepségeiken a
művészetek is nagy hangsúlyt kaptak; a világ legrégibb ismert orgonája
Aquincumból került elő.

Aquincumot 106-ban, Traianus császár (98-117) tette Pannonia Inferior
tartomány fővárosává. Első helytartójává a későbbi Hadrianus császárt
nevezte ki. Az ő uralkodása alatt (117-138) erősítették meg kőfalakkal a
város táborait, amelyek veszély esetén a polgári lakosságnak is védelmet
biztosítottak. 124-ben Aquincum megkapta a municipium, a szabad
önkormányzatú város rangját. Lakossága virágkorában elérte a 30 ezer
főt. Területe az egész mai Óbuda-Békásmegyerre kiterjedt, sőt
vízvezetékei és kisebb villacsoportjai túl is haladtak azon.

Magyarország ma is büszke lehet arra, hogy területének jelentős része a
Római Birodalomhoz, az ókor egyesített Európájához tartozhatott. És nem
csak azért a hatalmas szellemi örökségért, amely a görög-római
hagyományból művészetünkben és társadalmi intézményeinkben mind a mai
napig tovább él. Eleink még több mint ezer évig közlekedtek azokon az
utakon, amelyeket a rómaiak építettek, és amelyek mai főúthálózatunknak
is az alapjai. Dunántúli városaink a római városok romjain, azok
köveiből, a rómaiak mérnöki tudását tovább éltető mesterek irányításával
épültek fel. Az Aquincum helyén létesült középkori településből, Budából
akkor lett Óbuda, amikor a tatárjárást követően IV. Béla király
(1235-1270) felépíttette a budai várat. A magyarországi civilizáció
gyökerei Rómába kapaszkodnak, Budapest bölcsője pedig Aquincum volt.

Budapest, 2012